– … a
tábla előtt fordulj balra, menj végig az úton, és rögtön meg
fogod látni.
– Szóval
egy ház az erdő mélyén, ahol gyűjthetem az áldozataimat? –
poénkodtam.
– Fiam,
ne beszélj hülyeségeket!
Megszeppentem
nagyapa reakcióján. Byul felé pillantottam, aki nem engem nézett,
de mosolygott valószínűleg a megszólalásom miatt.
– Ne
kapd fel a vizet, csak vicceltem.
– Nem
volt vicces. Az ajtó melletti virágcserépben találsz pótkulcsot,
ha nincs nálad – mogorva volt, aminek nem értettem
az okát. – Majd holnap átmegyek, és beszélünk, szia.
az okát. – Majd holnap átmegyek, és beszélünk, szia.
Azzal
rögtön le is tette. Talán ő is haragudott rám, amiért fogtam
magam, és eljöttem otthonról, de minden adott volt, megértőbb is
lehetne, ha már tőle kaptam az autót meg a házat is.
– Valami
gond van? – halkan kérdezte a mellettem ülő lány.
– Nem,
dehogy – mosolyogva néztem rá. – Meg akarod nézni az új
kecómat? – a tekintetem talán flörtölősebbre sikerült, mint
akartam.
– Egy
házat az erdő mélyén? Én leszek az első áldozatod?
– Biztosan
jobban jársz, mint azzal, hogy halálra gázoltatod
magad.
– Biztosan
– nevetve ismételte. – Jól van, legyen.
Nem
volt semmilyen hátsó szándékom, de örültem, hogy nem utasította
vissza az ajánlatot. Nem terveztem, hogy nyomulni fogok, de ki
tudja, mi lesz ebből, bármi megtörténhet. Ráadásul a
születésnapra kijáró szexet se kaptam meg, ami kissé frusztráló.
A földes út
kifogott még ezen a csodajárgányon is, az egyenetlen talajon
lassan kellett haladnom. Az autó
fényszórói bevilágították az ösvényt, két oldalról fák
határolták, és kissé ijesztő hangulata volt, hogy az idő éjfél
körül járt. Vártam azt a pillanatot, amikor a fák közül
kiszalad elénk valamilyen lény, ami erdei állatokkal táplálkozik.
Körülbelül száz méter után elfogytak a fák, nagyapának igaza volt, azonnal megláttam a házat. Sötétben csak a körvonalai látszottak, de még így is egyértelmű volt, hogy hatalmas. A földes utat beton cserélte le, amit követve egy enyhe bal kanyarral megálltam a garázs előtti felhajtón.
Körülbelül száz méter után elfogytak a fák, nagyapának igaza volt, azonnal megláttam a házat. Sötétben csak a körvonalai látszottak, de még így is egyértelmű volt, hogy hatalmas. A földes utat beton cserélte le, amit követve egy enyhe bal kanyarral megálltam a garázs előtti felhajtón.
– Azt
hiszem, megjöttünk – jelentettem ki.
– Biztos,
hogy ez az?
– Nem
tudom, de vicces lenne, ha nem, és az éjszaka közepén
beállítanánk valakihez.
– Ez nem
ér, szállj ki a fejemből! – játékosan vállon csapott. – Én
is erre gondoltam.
Elmosolyodtam,
és a nyelvem hegyét kidugtam a fogaim között. Leállítottam a
Mercedes motorját, kiszálltunk, és izgatottan indultam meg a ház
felé. Váratlanul felkapcsolódott egy mozgásérzékelő lámpa, a
hirtelen jövő fény elvakított, és ijedtemben hátra is hőköltem,
rálépve Byul lábára, aki mögöttem jött.
– Ne
haragudj – azonnal szabadkozni kezdtem.
– Ugyan –
legyintett. – Csak ez most kicsit elgondolkodtatott, hogy ha ránk
támadnának, akkor ki védene meg kit.
Pimasz
mosolyán nevetnem kellett, és meglepett, hogy nem játszotta el a
hattyú halálát, mint Jihyun, amikor hasonlóan egy kis kárt
tettem benne véletlenül. Valamilyen szinten hasonlítanak Byullal,
valahogy mégis teljesen különböznek. Erre nem hiszem, hogy
létezik értelmes magyarázat.
Úgy
döntöttem, hogy mellőzöm a visszavágót, nem mondtam semmit
Byulnak; kivettem a hátsó zsebemből a lakás kulcsát, és
közelebb léptem a kétszárnyú ajtóhoz. Visszafojtott lélegzettel
vártam a zár kattanó hangját, ami meg is történt a kulcs
elfordításakor.
– Úgy
tűnik, hogy ma nem törünk be senkihez – jegyeztem meg, miközben
kitártam az ajtót.
Udvariasan
előre engedtem a hölgyet, majd én is beléptem a teljes
sötétségbe, ahol friss festék illatát lehetett érezni. Az ajtó
melletti falon végigfuttattam a tenyerem, és sok kapcsolót éreztem
egymás mellett, találomra felkapcsoltam az egyiket, és a helyiség
egy pontján világos lett. Bőven elég volt ahhoz, hogy az alsó
szintet bevilágítsa, de sorban felkapcsoltam az összes többit is. Fényárban
úszott az egész, szóhoz se tudtam jutni a látványtól, ahogy
valószínűleg Byul se, mivel meglepően szótlan volt. Az előtér
tágas volt, fehér parkettával volt végigrakva, a falak
csontszínűek, a bútorok pedig fehérek voltak. Az ajtótól balra
egy hosszú, üveglapos étkezőasztal volt, ami fölött három
lámpa lógott a plafonról; jobbra pedig a konyha volt, ami nem
igazán érdekelt, ezért beljebb mentem, elhaladtam az emeletre
vezető lépcső előtt, egyenesen a bejárati ajtóval szemben lévő
boltívhez. Abban a szobában is megkerestem a villanykapcsolót, és
az első, ami szemet szúrt, az a hatalmas OLED tévé, amit ezer
közül is felismernék a vékony, hajlított képernyőjéről.
– Az a
kurva… – elhűlve suttogtam.
Szemem
sarkából láttam, hogy Byul megállt mellettem, és a néma
csöndben hallottam a hirtelen légvételét, amit meglepettségében
ejtett.
– Hűha.
Ahogy látom még spéci házimozi is jár hozzá, így olyan érzésed
lesz pornó nézése közben, mintha te is ott lennél.
–
Tapasztalatból beszélsz? – vigyorogva pillantottam felé.
– Talán –
lazán kezelte a dolgot. – De te ez sosem fogod megtudni.
Nem akartam
elhinni, hogy a szócsatákból állandóan ő jött ki győztesként.
Eddig az övé volt az utolsó szó, és egyszer sem jött zavarba
egyetlen megszólalásomtól se. Hihetetlen ez a nő.
Szívesen
leültem volna tévézni, de tudtam, hogy egyhamar nem keltem volna
fel előle, és még rengeteg látnivaló volt, ezért inkább
elindultam a lépcső felé.
– Jajj…
Megtorpantam
Byul remegő hangjára, és felé fordultam. Értetlenül figyeltem,
hogy mereven bámul valamit, arcán jeges rémület tükröződött.
Mellé sétáltam, hogy én is lássam, amit ő. Tekintetét követve
az enyém is egy ajtóra szegeződött, ami a lépcső melletti
folyosó végén volt.
– Mi a baj?
– felvont szemöldökkel néztem a rémült lányra. – Úgy nézel
ki, mint aki szellemet látott.
– Nem…
csak… nem tudom – zavartnak tűnt, és csak az ajtót figyelte. –
Hirtelen rossz érzés fogott el, egy pillanatra émelyegni kezdtem,
és…
– És…?
– Te nem
érzed, hogy itt hidegebb van? – nyolc éves, rémült kislányokat
megszégyenítő tekintettel nézett fel rám.
Felnevettem
volna a hülyeségén, ha nem rázott volna ki a hideg engem is,
amikor arra az ajtóra néztem. Azt viszont nem akartam, hogy megint
én jöjjek ki hülyén a helyzetből, ezért inkább elvicceltem a
dolgot.
– Hány
éves vagy? Tíz? Nagyon valószínű, hogy szellemek kísértenek a
házban – kinevettem.
– A
francba… – grimaszolt. – Pedig azt hittem, ezt is beveszed.
– Annyira
tudtam!
Egy aranyos
mosollyal vállat vont, majd lendületes léptekkel indult meg a
bizonyos ajtó felé. Én a helyemen maradtam, és onnan figyeltem,
hogy lenyomja a kilincset, de nem történt semmi.
– Zárva
van – a lépcső felőli ajtót is megpróbálta, az ki is nyílt.
– Ó, ez egy fürdőszoba.
Nem tudom, mi
volt az oka, de valamiért örültem, hogy nincs nyitva az az ajtó.
Minél tovább néztem, annál jobban levert a víz, de közben
éreztem, hogy csökkent a testhőmérsékletem. Fogalmam se volt,
hogy mi ez, de letudtam a dolgot azzal, hogy csupán kifárasztott a
hosszú út, és ez a nőszemély, aki éppen felém sétált.
– Hé, jól
vagy? – aggódó tekintettel fogta meg a karom. – Elsápadtál.
Szólásra
nyitottam a szám, de minden fodrozódni kezdett előttem, és megbillent az
egyensúlyom. Byul azonnal utánam kapott, mielőtt kidőltem volna,
és segített eltántorogni az étkezőasztalhoz, majd leültetett az
egyik székre. Az üveglapra könyököltem, hogy megtartsam a fejem,
és lehunytam a szemeim, mielőtt a hullámzó látástól
hányingerem is lett volna.
– Ha ez
csak egy hülye poén, szólók, hogy nem vicces.
Nem tudtam
válaszolni neki, csak lassú mozdulattal csóváltam a fejem.
Hallottam, hogy elmegy, távolról pakolászást hallottam, majd víz
folyását, végül Byul visszajött hozzám.
– Lehet,
hogy leesett a vércukorszinted, igyál egy kis vizet.
– Hogy
találtál ilyen gyorsan poharat? – úgy préseltem ki magamból a
szavakat, de mosolyogva.
– Nő
vagyok, a konyhát néztem meg elsőként.
Mindenféle
megjegyzés nélkül elveszem tőle a poharat, és lassan
kortyolgatom a vizet. Megéreztem Byul kezét a vállamon, óvatosan
cirógatott, gyűrögette a pólómat. Egyáltalán nem zavart, úgy
tettem, mint aki észre se veszi, és csak a pohár letétele után
tettem szóvá a dolgot.
– Te most
flörtölni próbálsz velem?
– Nem, csak
nagyon megijesztettél – meglepően komoly volt.
– Miért?
Hiszen tök jól jártál volna, ha most hirtelen elpatkoltam volna.
Lett volna egy fasza házad, OLED tévével, amin pornó nézése
közben-
Hirtelen
elhallgattam, amikor cirógatás helyett ütés érte a vállamat.
Byul szúrós szemekkel nézett le rám, amin szintén nevetnem
kellett.
– Mit ettél
ma? – nem értettem a hirtelen váltást, de elgondolkoztam a
válaszon.
– Öhm…
amit a benzinkúton fizettél.
– Édességen
nem lehet élni, rendes kaját kell enned.
– Jaj,
anyu… – forgattam a szemeim.
–
Akármilyen meglepő, most komolyan beszélek.
– Szívesen
elmennék randizni veled, de már éjfél is elmúlott.
– Hülye
vagy? – felnevetett. – Ez Szöul, itt nincs olyan, hogy nem
szerzel kaját éjfélkor.
Meglepett,
hogy nem is a randizással kapcsolatban akadt ki. Nem is értem,
miért komplikálom túl a dolgot, egyértelműen bejövök a
csajszinak, ami kölcsönös, de egyelőre nem akarok túlzottan
nyomulni. Lesz időm bőven, hiszen haza úgyse akar menni, majd
kitalálok valami okot, hogy itt maradjon. Képzeletben a tenyereimet
dörzsölgettem, de figyeltem rá, hogy kívülről semmi ne
látszódjon a kis gondolatmenetemről.
– Abszolút
nem figyeltél rám, úgyhogy kínait rendeltem – Byul hangjára
felkaptam a fejem.
– Mi?
Mikor?
– Két
másodperccel ezelőtt. Megkérdeztem, hogy te mit akarsz enni, de
annyira bezárkóztál a saját világodba, hogy meg se hallottál.
Furcsállva
figyeltem őt, és próbáltam felidézni, hogy valóban ennyire
figyelmen kívül hagytam volna gondolkozás közben?
– Csak
hülyéskedek – felnevetett. – Még nem is kérdeztem, de a kínai
jó lesz?
– Ezt
igazán befejezhetnéd végre…
– Akkor
kínai. A kocsiban maradt a telefonom.
Megfordult,
és kiment a házból, közben bőven volt időm, hogy szemügyre
vehessem hátulról. A feneke még mindig formás volt, és még
mindig izgatott a gondolat, hogy megfoghassam. Nem értettem magam,
mert azelőtt még nem voltak ilyen gondolataim. Természetesen
megbámultam a szemrevaló nőket, hiszen férfi vagyok, de addig nem
mentem el, hogy „Jaj, de jó lenne megfogni”. Ez is csak azért
lehet, mert Jihyun nem volt hajlandó szexelni velem, helyette inkább
Baekhyun farkába ült bele. A saját születésnapomon… Az a
legdurvább, hogy én végig abban a hitben voltam, hogy Baekhyun
meleg, de ezek szerint eddig tévhitben éltem.
Byul hamar
visszajött, arcán értetlenség tükröződött, és a kezében
megpillantottam a saját telefonomat is, amit felém nyújtott.
Lassan álltam fel a székről, hogy ne szédüljek meg, és közelebb
léptem hozzá.
– Valaki
nagyon sokszor keresett…
Belenéztem a
híváslistámba, és mindenhol csak Jihyun neve volt, percenként
hívogatott. Meglepett, hogy nem anyámtól jöttek a hívások,
biztosan betegre aggódta már magát, de ez engem nem érdekel,
éppen haragszom rá.
„Tudom,
hogy nem alszol, vedd fel! Kérlek, beszéljük meg…”
Fintorogva olvastam el az üzenetet.
– Minden oké?
– Persze – vágtam rá a választ Byul kérdésére. – Gyere,
próbáljuk ki, milyen pornót nézni ezen a tévén.
Nem gondoltam komolyan, ezért meg se vártam a válaszát, bementem
a boltíves szobába, és villanyt kapcsoltam, amíg megkerestem a
távkapcsolót. A tévé egy halk pittyenéssel bekapcsolt,
hirtelenjében szóhoz se jutottam a fényes kijelző és az éles
kép láttán. A csodálkozásból az zökkentett ki, hogy a
zsebemben csörögni kezdett a telefonom. Jihyun volt, ezért nem
vettem fel.
Byul követelőzésére valami béna horrorfilmet kezdtünk el nézni,
hajnali egy óra környékén. Nem vagyok az a félős típus,
rezzenéstelenül végignézek bármilyen filmet, de az biztos, hogy
nyugtalanul fogok miatta aludni. Nem akartam ezt megemlíteni, mert
ezért is vicc tárgya lettem volna, ezért beleegyeztem, hogy gagyi,
vérengzős filmet nézzünk, amíg nem jön meg a kaja.
A telefonom ismét csörögni kezdett, ezúttal sokadjára.
Frusztrált sóhajjal utasítottam el a hívást.
– Valaki zaklat?
– Csak a volt barátnőm…
Válaszomat hallva élesen szívta be a levegőt, és rosszallóan
csóválta a fejét.
– Kifogtál egy szellemi fogyatékost, aki mindig is tapadt rád,
mint valami pióca; féltékeny volt mindenre, ami él és mozog;
meguntad a hülyeségeit, dobtad, de ő nem száll le rólad, követ
és hívogat, a végén meg már
fenyegetőzik, hogy meg fog ölni, mert ha az övé nem lehetsz,
akkor másé se – egy levegővel hadarta, ezért nagyon
kellett figyelnem, hogy minden szót értsek.
Türelmesen végighallgattam a monológját, majd vártam pár
másodpercet, hátha van még folytatása, csak tart benne egy kis szünetet,
amíg levegőt vesz. Nem folytatta a tovább, és nem is nézett rám,
de az arckifejezéséből és ebből a hirtelen kirohanásból arra
következtettem, hogy vele már történt hasonló dolog.
– Ez nem ilyen bonyolult. Megcsalt a születésnapomon, ez minden.
– Pont a születésnapodon? – megszeppenve néz rám. –
Szegénykém, az a cafka legalább várhatott volna vele egy napot.
– Kicsit többet ittam, mint kellett volna, hülyére ittam magam,
és velem ezért nem volt hajlandó lefeküdni, de amíg ki voltam
ütve, ő ment, és kefélt az egyik haverommal – röviden meséltem
el, hogy mi történt. – És most meg akarja beszélni, azért
hívogat.
– Miért nem kapcsolod ki a telefonod?
– Próbálkozzon csak – vállat vontam.
Figyelmemet ismét a hatalmas tévé képernyőjének szenteltem,
amiben egy székhez kötözött férfi ujjait vágta le metszőollóval
egy őrült tudós. Meg se rezzenek az élethű látványtól, de
attól megijedek, amikor a villany felkapcsolódik a szobában. Észre
se vettem, hogy Byul felkelt mellőlem, de a lámpa felkapcsolása
után vissza is jött.
– Kérem a telefonod.
Értetlenül nyújtottam át neki, fogalmam se volt róla, hogy mihez
akar kezdeni vele. Valamit matatott benne, majd egy mozdulattal
lelökte egymásról a keresztbe rakott lábaim, és az ölembe ült.
– Ohó! – meglepettségemben hátra húzódtam, de nem kerültem
sokkal messzebb tőle. – Mit csinálsz?
Nem válaszol, egy mozdulattal levette magáról a pulcsit és a
pólót, megszeppent tekintettel szemeztem a melltartójával és a
melleivel. Hát erre egyáltalán nem számítottam, arra meg végképp
nem, hogy az én pólómat is leveszi. Már épp belementem volna a
játékba, de ő hamarabb cselekedett, tarkómra tette a kezét, és
a melleihez húzott. Ekkor hallottam meg az ismerős hangot, amikor a
telefonom képet csinál. Byul eltolt magától, de az ölemben
maradt, és gonosz kuncogással pötyögött rajta valamit.
– Bocsi, most nem érek rá… – motyogta. – Elküldve.
Kikaptam a kezéből a telefonom, és a saját szememmel láttam az
üzenetet, és a képet is, ami olyan volt, mintha szexelnénk. Lenyűgözött a kreativitása, de valójában jobban
lefoglalt az a tény, hogy konkrétan félmeztelenül ült az ölemben.
Éreztem, hogy le akar szállni rólam, ezért magam mellé dobtam a
telefont, és megfogtam Byul derekát, hogy a helyén maradjon.
Furcsálló pillantását mosolyogva álltam, és a testét átkarolva
közelebb húztam magamhoz. Már ennyitől éreztem, hogy az ágyékom
bizseregni kezdett.
– Nahát, te aztán rámenős vagy – apró mosollyal jegyezte
meg.
– Én úgy emlékszem, hogy te másztál ide.
– Igen, hogy segítsek leállítani az ex-csajod, aki hajnalban
zaklat telefonon.
– Amiért ezer köszönet. De, ha már ilyen pozícióba
kerültünk, történhetne valami – óvatosan céloztam.
– Hah, aranyos vagy, de nem élnék a lehetőséggel.
– Azt mondtad, úgyse fogunk többször találkozni.
– Pontosan ezért.
– Azt mondtad, úgyse fogunk többször találkozni.
– Pontosan ezért.
– Hát jó, én nem erőltetem – csalódottan engedtem el a
derekát.
Leszállt rólam, kezembe adta a pólómat, és ő is visszaöltözött.Hát ez nem jött össze, de legalább megpróbáltam.