6. Fejezet

 Pirított tészta illatát érzem, kinyitom a szemeim, és meglátom Byult, aki egy kis dobozt nyújt felém. Elveszem tőle miután feljebb tornázom magam a kanapén, majd leül mellém, és kinyitja a sajátját. Elaludhattam tévézés közben, de ami jobban foglalkoztat az a nagy csönd, ami köztem és a lány között van. Kíváncsiságomat legyőzi az éhségem, ezért inkább enni kezdek ahelyett, hogy rákérdezzek, mi ez a nagy némaság.

Érzem, ahogy a gyomrom tapsikolva örvend a kajának, ezért percek alatt el is tűnik a dobozból, amit leteszek az előttünk lévő dohányzóasztalra, majd felsőtestemmel Byul felé fordulok.

– Valami baj van? – kérdésemre teli szájjal, értetlenül pillant rám. – Furcsán csendben vagy.

– Eszek – motyogja.

Bólintással jelzem, hogy tudomásul vettem, és tekintetem újra a tévére szegezem, de közben a gondolataim jó messzire kalandoznak. A falon lévő óra szerint hajnali kettő van, és nem értem, hogy mi van velem, de rohadtul fel vagyok izgulva. A nadrágomban nyugalom van, valamiért mégis azt érzem, hogy valamit csinálnom kell, különben megőrülök. Még nem éreztem így magam, ezért nem tudom, hogy most mi is ez pontosan.

– Későre jár – Byul leteszi a kajás dobozát az enyém mellé. – Mennem kell.

– Ne már, maradj még.

– Így is túl sokáig lógtam a nyakadon.

Feláll, de a csuklója után nyúlok, mielőtt egy lépést is tehetne. Furcsán néz a kezemre amivel fogom, ezért el is engedem, és inkább felállok, hogy elálljam az útját.

– Tudom, hogy mire megy ki az egész – felvonja a szemöldökét, és elmosolyodik.

– Tényleg? Akkor világosíts fel, mert én nem.

– Nem érdemes tagadnod, már a találkozásunk óta tudom, hogy az ágyadba akarsz csalogatni, mint a pasik többsége – félbe szakítanám, hogy magyarázkodjak, de nem hagyja. – Mi lett azzal, hogy randira hívtok minket? Manapság nem menő virággal kedveskedni? Ha meg is teszitek, akkor is csak azzal a szándékkal, hogy megfektessétek a nőket. Miattatok nem létezik már olyan, hogy romantika.

Hagyom, hogy végigmondja, mielőtt bármit reagálnék. Az este folyamán ez a második kirohanása, és egyre világosabb számomra, hogy valószínűleg gondjai vannak a szerelmi dolgokkal, vagy magával a szerelemmel. Ez pont kapóra jöhet, talán hasznot húzhatok a helyzetéből. A gondolatra elmosolyodok, és összefonom magam előtt a karjaim.

– Nem kellene általánosítanod, vannak rendes pasik is.

– Hülyeség – cinikusan kuncog. – Aki nem azért kedves, hogy megdugjon, az buzi.

Élesen szívom be a levegőt, de a magyarázkodás helyett eszembe jut egy sokkal jobb gondolat, amivel érvelhetek ellene.

– Azért a nőket se kell félteni. Sokszor nektek is elég összefeküdni egyetlen éjszakára akár egy vadidegennel.

– Jogos, csak én nem vagyok ilyen.

– Nem, te csak a lakótársadat használod ki.

Azt hittem, hogy ezzel sikerült megfognom, de egyből reagált rá, mintha sejtette volna, hogy ezt fogom mondani.

– Mivel nem vagyok robot, nekem is vannak szükségleteim, de unom már az érzelemmentes szexet.

Ezzel a mondatával lényegében hozzám vágta a kulcsot, amivel gyerekjáték lesz megszerezni őt. Csak be kell tennem, és elfordítanom a zárban.

– Oké – vigyorgok –, tegyük fel, hogy elhívlak randira, viszek neked virágot, és a kedvedért ki is öltözök. Akkor belemennél?

– Te hallottad egyáltalán, amit eddig mondtam?

– Csak válaszolj a kérdésemre.

– Nem mennék bele, mert tudnám, hogy mire megy ki az egész.

Keményebb dió, mint gondoltam, de Jihyunt is nagy kihívás volt megszerezni, három hónapnyi udvarlást pazaroltam el az életemből arra a cafkára. Byul esetében kétlem, hogy lenne bármi vesztenivalóm, ezért nem fogom ennyiben hagyni. Csak egy kis türelem kell hozzá, és meglesz. Egyetlen alkalomra is totál megéri, aztán lehet, hogy több is ki fog sülni belőle. Meglátjuk.

– Jó, akkor mondom, hogy mi lesz – próbálom kedvesen, ugyanakkor határozottam közölni. – Most felmegyünk az emeletre, választasz magadnak egy szobát, ha akarsz, akkor be is zárkózhatsz, alszol egyet, aztán hazaviszlek. Ez így megfelel számodra?

– Csak egy kérdés: miért?

– Mit miért?

– Miért akarod ennyire, hogy maradjak?

– Nem lenne tiszta a lelkiismeretem, ha most éjjel elengednélek.

– Nem akarom elhinni, hogy nincs semmilyen hátsó szándékod – szúrós tekintettel fürkészi az arcom, amit magabiztos mosollyal állok.

– De van, be akarom bizonyítani, hogy nem vagyok olyan, mint a pasik többsége.

– Sok sikert hozzá – gúnyosan elmosolyodik.

– A barátnőmet…vagyis a volt barátnőmet három hónapba telt megszerezni. Kitartó vagyok.

A szemein látom, hogy erősen gondolkozik valamin. Szeretnék a fejébe látni, és tudni, hogy mire gondol éppen. Talán máris elértem nála egy jó pontot. Civakodásnak tűnhetett az előző egy perc, pedig valójában ez egy komoly konvenció volt. Részemről, legalábbis annak számított.

Végül rábólintott arra, hogy nálam töltse az éjszakát. Az emeleten négy szoba van, két kisebb, két nagyobb, amikben fürdő is van; illetve még egy zárt ajtó. Alaposabban nincs kedvem körbenézni, túlságosan fáradt vagyok hozzá. Csak egy franciaágy van egyik nagyobb szobában, ami pont kapóra jönne, de nem akarom rögtön eljátszani Byul bizalmát, ezért kénytelen vagyok fékezni magam, és úgy dönteni, hogy egyedül alszom a lenti kanapén.

Kimegyek az autóhoz, a hátsó ülésről kiveszem a cuccaim, hogy bevigyem a házba, a táskámból kiveszek egy alsógatyát és egy pólót, amikkel elindulok az emeletre. Udvariasan bekopogok Byulhoz, nem várom meg a választ, és benyitok, de őt nem látom bent. Az ajtó nyitódására figyelek fel, és látom, hogy kilép a fürdőszobából. Egy szál törölközőben. Mindketten megszeppenünk, és szívesen eljátszanám, hogy a meglepettségtől lefagyok, csakhogy tovább bámulhassam, de úriember mivoltom megköveteli, hogy elforduljak, és így is teszek.

– Legalább kopoghatnál – hallom a dorgálást.

– Megtörtént, de már itt se vagyok, csak hoztam cuccot, amiben aludhatsz.

Egyik kezemmel eltakarom a szemeim, a másikkal pedig felé nyújtom a ruhákat. Érzem, hogy elveszi, majd némi hatásszünet után megszólal.

– Te most komolyan rám akarod adni az alsónadrágod?

– Sajnálom, a női fehérneműimet otthon felejtettem – a válaszomra halkan felnevet. – Nem kötelező felvenned, felőlem aludhatsz meztelenül is.

– Ne is álmodj róla.

– Akkor jó éjszakát.

Elveszem az arcom elöl a kezem, elfordulok, és magára hagyom Byult. Lemegyek a boltíves szobába, pizsamaként egy trikót és egy melegítő nadrágot veszek fel, majd elterülök a kanapén, ami kényelmesebb, mint gondoltam. Magamra húzom a takaróként használt plédet, kényelembe helyezem magam, és a tévét nézve várom, hogy elálmosodjak. Ebben a pillanatban egyáltalán nem érzem a több órás vezetés hatását, és a korábbi fáradtságomnak nyoma sincs. Hirtelen gondolatok tömege fut át az agyamon. Igazából én magam se tudom, hogy mit csinálok, vagy hogy egyáltalán mit akarok pontosan. Annyi biztos, hogy meg kell szereznem Byult. Ha csak egy éjszakára is, de kell nekem. Nem mondanám, hogy első látásra belezúgtam, de van benne valami, ami felkeltette a figyelmem, és nem hagy nyugodni. Alig vagyok pár órája Szöulban, magát a várost még csak messziről láttam, de már most oda meg vissza vagyok az új életemért, és izgatottsággal tölt el a gondolat, hogy ez még csak a kezdet. Sose fogom megbánni, hogy eljöttem abból az unalmas kisvárosból, anya pedig tökéletesen meglesz ott a saját kis titkaival. Megtarthatja magának mindet, majd egymagam kiderítem, hogy milyen lehetett az édesapám. De ez ráér még, most Byul az egyetlen, aki foglalkoztat. Érdekes, hogy mennyire összetett személyisége van, egy része ugyanolyan furcsa, mint én, de van benne valami más is, amivel sikerült felkeltenie az érdeklődésem. Csak remélni tudom, hogy rövid időn belül könnyű lesz kiismerni, onnantól pedig pofonegyszerű lesz minden. Ez a nő olyan szinten képes izgatni a fantáziám, hogy ha nem akarná beadni a derekát, képes lennék az ágyhoz kötözni, és úgy-

Jézusom. Azt hiszem, fáradtabb vagyok, mint hittem, a gondolataim kezdenek megbolondulni. Kiűzök a fejemből minden hasonló szemérmetlen dolgot, és a szemeimet lehunyva próbálok elaludni. Nagy hiba volt, mert a fantáziám zavaros vizekre evezett, és olyan képek vetültek elém, amik azelőtt még soha. Nehéz bevallani magamnak, de tetszik, amit a képzeletemben látok, ezért meg se próbálom elterelni a gondolataim. Fent vagyok Byullal, az ágyon térdelve figyelem őt, ahogy meztelenül fekszik előttem a hátán, csuklói a feje fölött az ágy támlájához vannak kötve, szemeit pedig egy kendő fedi le. Hevesen kapkodja a levegőt, bőrén apró izzadtságcseppek csillognak. Rajtam egyetlen alsógatya van, ami alatt éhesen meredezik a férfiasságom. Tudatában vagyok, hogy csak álmodom az egészet, de mégis olyan valóságosnak tűnik minden. Elég kellemetlen lenne a saját testnedvemben úszva ébredni, ezért próbálok másra gondolni. Kinyílnak a szemeim, és a nappaliban találom magam, kemény merevedéssel a nadrágomban. A tévé fénye bevilágítja valamennyire a helyiséget, így látom az órán, hogy pár perc múlva hat óra lesz. Az álmom nem tűnt többnek fél percnél, közben mégis aludtam majdnem négy órát.

Megvárom, hogy lenyugodjanak a kedélyek az ágyékom táján, majd felkelek, az ablakhoz megyek, felhúzom a redőnyt, hogy beengedjem a napfényt, majd halkan felmegyek az emeltre megnézni Byult. Az ajtón óvatosan kopogok be, hogy ne ébredjen fel rá, de meghallja, ha fent van.

– Gyere – azonnal jön a válasz, elfojtott hangon.

Benyitok, és a lélegzetem is eláll az elém táruló látványtól. Byul az ágyon fekszik, teljesen meztelen, és felhúzott lábai között munkálkodik az egyik kezével. Másodpercek alatt kiszáradnak a szemeim, fájni kezdenek, ezért pislognom kell, ami kijózanít az extázisból. Összecsípem a bőrt a karomon, ami piszkosul fáj, tehát most nem álmodom. Mit kéne tennem? Forduljak meg, és sétáljak ki, mint aki nem látott semmit? Lefagytam. Byul nem zavartatja magát, halk sóhajokkal élvezi a saját kényeztetését, mintha ott se lennék. A testem hamarabb észbe kap, mint az agyam, férfiasságom ismét éledezni kezd. Lábaim maguktól indulnak meg előre, minden testrészem összehangoltan mozog, én pedig csak nézőként követem az eseményeket. Feltérdelek az ágyra, és pontosan ugyanolyan pozícióba kerülök, mint az álmomban. Szemeim ismét kiszáradnak, ezért pislogok, de mire kinyitom őket, addigra a környezet teljesen megváltozik. Alig látni valamit, hideg betonon térdelek, alattam Byul megkötött kezekkel, beragasztott szájjal, és sebekkel, vágásokkal fedett testtel fekszik, keservesen zokogva. Rögtön nyúlnék felé, hogy a ragasztószalagot lehúzzam róla, de közben észreveszem, hogy egy kést tartok a kezemben. Ijedtemben eldobom, és éles fájdalom szúr az egész karomba, a vállamtól az ujjaimig. Ismét pislogok, és rémülten találom magam a kanapén. Zavartan nézek az órára, ami most is azt mutatja, hogy hat óra lesz pár perc múlva. És sötét van. Megmozdulok, azonnal felszisszenek a fájdalomtól, ami még mindig a karomban van. Hamar rájövök, hogy a fájdalom oka az, hogy rajta fekszem, ezért teljesen elzsibbadt. Erre figyelve óvatosabban kelek fel, ismét felhúzom a redőnyt, és felmegyek az emeletre. Tudom, hogy minden csak álom volt, de addig nem nyugszom meg, amíg nem látom, hogy Byullal minden rendben van. Kopogás nélkül halkan benyitok a szobába, és egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázom, hogy békésen alszik, nyakig betakarózva.