„A történelem
megismétli önmagát.”
Mekkora
az esélye annak, hogy a villám kétszer csapjon ugyanoda?
Vagy
annak, hogy két ember egyforma életet éljen?
Villámgyorsan
elszaladt az idő fölöttünk, csak teltek a napok, egyik jött a
másik után. Nem volt olyan perc, hogy ne gondoltam volna Sehunra,
minden éjjel sírva aludtam el, és azt kívántam, bár itt lehetne
mellettem. Egyetlen dolog tartott ezen a világon: a fiunk. Minden
energiámat és időmet abba fektettem, hogy boldogságban élje a
napjait. Kisebb korában voltak kellemetlen pillanatok, amikor az
édesapja után kérdezősködött. Nem volt szívem hazudni neki, de
meg kellett tennem. Igaz,
hogy az apa szerepét senki nem töltötte be az életében, ami
miatt aggódtam is, de szerencsére felesleges volt.
Sokszor
eszembe jutott Joonmyun is. Azon a napon láttam őt utoljára,
fogalmam sincs, mi lehet vele. Mr. Park olyan Sehoon számára,
mintha a nagyapja lenne. Anyagilag mindig támogatott, még akarom
ellenére is, viszont találkozásra csak Sehoon születésnapjain
került sor, hiszen Szöul messze van, Yongwoonak nincs annyi
szabadideje, hogy gyakran látogasson, én pedig megfogadtam, hogy
soha többet nem megyek Szöulba. Sehoon is itt nőtt fel,
Gyeongnamban, és nem engedtem neki, hogy a nagyvárosba menjen
iskolába. Nem értette, hogy miért, és ezért sokáig haragudott
is rám, végül megbékélt.
Ahogy
teltek az évek, szemeim alatt megjelentek az első ráncaim, s a
tincseim között is gyakrabban találtam egy-egy ősz hajszálat. A fiam
pedig egyre jobban kezdett hasonlítani az apjára, ahogy felnőtt. A
szemei, az orra, a szája, a testalkata, mindene teljesen olyan, mint
Sehuné volt. Féltem attól, hogy esetleg örökölhette a hajlamot
a depresszióra, de ennek semmi nyomát nem láttam eddig. Sehoon egy
egészséges, felnőtt férfi lett.
–
Boldog Születésnapot!
Hangos
kiáltással nyitottam be a szobájába, kezemben egy tálcával, ami
meg volt pakolva a kedvenceivel. Palacsinta, sok juharsziruppal;
egy csokis muffin és egy pohár kakaó. Nyöszörgött valamit, majd
a fejére húzta a takarót.
–
Mennyi az idő? – morogta.
–
Tíz perce lettél nagykorú – ezt kimondva büszkeséget éreztem.
– Utoljára élhetsz a lehetőséggel, hogy ágyba hozom a
reggelidet. Mától kezdve neked kell rólam gondoskodnod –
vigyorogtam, de a hangom teljesen komoly volt.
–
Nem is vagy még olyan öreg – jött a válasz, miközben kibújt a
takaró alól.
Feltornázta
magát az ágyban, ásítva nyújtózkodott egyet, s ölébe tettem a
tálcát. A foggyilkos finomságok láttán összecsapta tenyereit,
és végignyalt az ajkain, majd neki is esett a palacsintának. Egy
pillanatig még figyeltem őt, mert mindig ledöbbentem, hogy mennyire
hasonlít Sehunra. Ráadásul ugyan azt a frizurát viselte,
mogyoróbarna tincsei oldalt kissé fel voltak nyírva, és egy
frufru pihent a homlokán, ha épp nem zselézte fel.
Abbahagytam
a bámulását, és magára hagytam a szobájában. Fel se tudtam
fogni, hogy a kicsi fiam felnőtt. Jó lenne, ha ezen az örömön
osztozhatnék Sehunnal.
Úristen, el nem tudod képzelni, hogy mennyire örülök a folytatásnak!!!!! :DDD Istenem, annyira imádom az írásaidat, hogy azt elmondani nem tudom! Tökéletesen írsz!!
VálaszTörlésRettentően kíváncsi vagyok a folytatásra! Már most imádom ezt a fictiont!!! <3 Az első évad elképesztően jó volt, és ez sem ígérkezik másképpen!! Nagyon várom a következő részt! :DD
Ohh istenem!OH ISTENEM ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ! Azt,hittem rosszul láttok,mikor látom a második évadát,a folytatását(nem tudom,hogyan nevezem ^^" :D).De fel fogtam és azonnal,el is olvastam :3333.Imádom!Mást nem tudok mondani...csak azt,hogy imádom!Remélem gyorsan tudod hozni a folytatást ♥ mert engem tényleg de nagyon érdekel ♥ :333! Siess a kövi részel :333♥ ♥
VálaszTörlésJaaj, annyira örülök, hogy ilyen jól fogadjátok ^^
VálaszTörlésKöszönöm szépen, igyekszem jobbra írni még az előzőnél is :)) Nem kell sokat várni a következőre :3
Itt is,mint mindjárt fb-n is hozzászólok!
VálaszTörlésImádtam az első évadot és nagyon szomorú voltam,amikor vége lett,ráadásul SeHun meg is halt. A prólogus elején úgy értetted,hogy SeHoon is olyan lesz,mint SeHun? (anyám,de fura volt ezt leírni)
kiváncsi leszek a folytatásra és biztos lehetsz benne,hogy ott leszek a rendszeres olvasók között! :3 ;)
Örülök, hogy tetszett az első, remélem ez is fog :)
TörlésNem lesz pont ugyanolyan, az csak egy kis utalás volt, hogy mire lehet majd számítani, de biztos nem fogom kétszer megírni ugyanazt :D
Köszönöm ^^
Te jó ég!!*----* el sem tudod képzelni, hogy most mennyire boldog lettem. Teljesen véletlenüp nyitottam meg megint a blogot, és mi fogad, folytatás!!!*--* Aztaaa. Most nagyon boldog vagyok^^ Köszönöm:3
VálaszTörlés