Byul
mozdulatlanul fekszik előttem, mint aki feladta. Egy szót se szól,
hangosan veszi a levegőt, miközben letörlöm róla a második adag
spermát. Még mindig nem sikerült kicsalnom belőle egy hangot se,
de nem hagyom rá ilyen könnyen.
Legalább egy
könnycseppet akarok látni.
Remegő
teste fölé mászok, férfiasságom a szeméremdombjához dörgölöm,
miközben arcához hajolok.
–
Nézz rám… – halkan utasítom, de nem reagál, ezért az állánál
fogva magam felé fordítom a fejét, de a szemeit csukva tartja,
hogy kerülje a látványom. – Tudod, mi a te bajod? Egyáltalán
nem félted az életed, és érdekelne, hogy miért van ez.
Válaszként
csak egy hangos nyelést hallok, és figyelmem a résnyire nyitott
szájára terelődik, amin levegő után kapkod. Hosszasan figyelem,
majd hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolom. Lábaival
rugdalózni kezd alattam, megpróbálja elfordítani a fejét, de
stabilan helyben tartom. Csípőm mozgása nem marad abba, tovább
dörgölőzök hozzá, és mohó csókommal benedvesítem a kiszáradt
ajkait. Nem viszonozza, ellenkezik, de nem tud mozdulni, ezért
összeszorítja a száját. Ezzel nem fog ki rajtam, fogaimmal közre
fogom az alsó ajkát, és meghúzom. Ettől felszisszen, és
nyelvemmel utat török magamnak, hogy feltérképezzem szájüregét.
Körbejárok minden kis zugot, megízlelem nyála ízét, majd
elhúzódok tőle, miután kiéltem magam.
Mély
lélegzetekkel nézek le rá, majd hüvelykujjammal letörlöm a
szája sarkáról az összekeveredett nyálunkat.
–
Nézz rám… – ismétlem.
Résnyire
nyitja szemeit, és megpillantom a bennük ücsörgő könnycseppeket,
amik arra várnak, hogy kibuggyanhassanak onnan. A látvány mosolyt
csal az arcomra, és mélyen Byul szemeibe nézek. Tekintete nem
engedi el az enyémet, és szinte könyörög, hogy engedjem el, de ő
nem mond semmit. Bámulása közben megáll a csípőm, és a lelkem
mélyére száműzött jóindulatom felszikrázik bennem, egy
pillanatra bevilágítva a fejemben uralkodó sötétséget.
–
Ígérd meg, hogy jó kislány leszel.
Lágy
hangomra nem felel, csak egy halk sóhaj kíséretében megszakítja
a szemkontaktust, oldalra pillant. Már megkaptam tőle, amit
akartam, de még nem végeztünk. Csak kellemesebbé teszem a
következőt.
Feltérdelve
előre nyúlok, hogy megkötött kezeit kiszabadítsam. Elővigyázatos
vagyok, ezért lassan oldozom el, közben pedig rajta tartom a
szemem, de meg se moccan. Karjaiban minden izom laza, és élettelenül
esnének maga mellé, ha nem én eresztem le őket óvatosan. Kezembe
veszem őket, ujjai jéghidegek a vérhiánytól, és a csuklói
kipirosodtak, de csak apró horzsolás.
Benyúlok
a háta alá, hogy feljebb húzzam a testét, egészen a támláig,
aminek neki döntheti a hátát. Lehajló fejét megemelem, hogy a
szemeibe nézhessek, amiket időközben újra becsukott. Nem úgy néz
ki, mint aki menekülni készül, de nem bízom benne. Kinézem
belőle, hogy csak megjátssza ezt, hogy lankadjon a figyelmem, ezért
elővigyázatosságból a kezei helyett a szemét kötöm be a
pólómmal. Nehezebb dolga lesz vakon.
Sarkaimra
ülök, Byul derekát fogva az ölembe húzom, hogy nemi szerveink
egymáshoz érjenek, de a támlánál maradjon a háta. Csípőmet
felé tolom, és ezúttal óvatosabban hatolok belé. Harmadjára is
hallatok egy mély nyögést, és finoman kezdek mozogni benne.
Hüvelye ezúttal nem rándul görcsbe körülöttem, de a feszítő
érzés most is megvan, és Byul hallat egy apró sóhajt. Lábait
felhúzom a derekamhoz, karjait a nyakamba emelem, és
meglepettségemre belém kapaszkodik. Lassú lökéseimet kis
nyögéseim kísérik; nem tudok betelni az érzéssel, többet
akarok. Mindkét kezemmel Byul fenekébe markolok, és ellentétesen
kezdem mozgatni, minden lökésemnél magamra húzom, hogy mélyebbre
hatoljak. Elhomályosult tekintettel arcára nézek, és meglátom a
szemeit takaró textil alól kifolyó könnycseppeket. Nem egy, nem
is kettő. Újabb és újabb cseppek kerülnek elő, amik
végigfolynak az álláig. Kinyújtom a nyelvem, és a hegyével
letörlöm a sós könnyeket, majd ajkaimmal bejárom a nyakát,
végigcsókolom a vékony bőrt, helyenként szívogatom, halvány
foltokat hagyva magam után.
Csípőm
mozgása fokozatosan gyorsul a tudatomon kívül, hagyom, hogy a
vágyaim irányítsanak. A fejemben egy pattanó hangot hallok, s
lökéseim már nem egy ritmust követnek, rendszertelené válnak,
és sebesen követi egyik a másikat. Byul egyenesen a fülembe nyög
egy aprót, szorosabban kapaszkodik belém. Erőteljesen vágom belé
magam újra és újra, tartva a lendületes tempót, amíg nem kezd
feszülni az ágyékom, előre jelezve az orgazmust. Túl nagy
körülöttem a köd, túlságosan nagy bennem a mámor, nem tudom
kontrollálni magam, ezért nem húzódok ki belőle, ondómat a
hüvelyébe lövellem. Megteszek egy utolsó lökést, majd zihálva
hajtom a fejem Byul vállára, hangos légvételeink töltik be a
szoba csendjét, majd szipogás is csatlakozik hozzá, miközben a
vállai remegni kezdenek alattam. Sír.
Nem sír, zokog. Ezt
akartuk.
Nem
tartja vissza, keserves sírásba kezd, miközben kezeivel a
mellkasomat kezdi ütögetni, mint aki új erőre kapott. Lefogom a
karjait, és magam alá gyűröm a testét, hogy leállítsam, közben
ki is csúszok belőle.
–
Dögölj meg! – zokogva ordít, miközben kapálózik. – Dögölj
meg, te rohadék!
–
Higgadj le!
–
Ezt még kurvára meg fogod bánni! Meg fogsz fizetni ezért!
Nem
tudom, hogy honnan lett hirtelen ennyi energiája, de mintha az
életéért küzdene. Sírása nem csillapodik, és továbbra is
rugdalózik alattam.
Ne hagyd, hogy ilyen
tiszteletlen legyen.
Szólásra
nyitnám a számat, hogy lenyugtassam, de az egyik csuklója
kicsúszik a kezemből, és a kapálózásával sikerül
végigkarmolnia a mellkasomat. Gyorsan kapcsolok, újra lefogom a
kezét, s halkan felszisszenek az égető érzéstől, amit körmei
után hagyott.
Ez volt az utolsó
húzása. Megvan, amit akartunk, öld meg.
–
Hagyd abba! – felordítok, de Byul továbbra is küzd.
Körülnézek,
és egy gyors mozdulattal felveszem az övem a földről, majd némi
küszködéssel, de sikerül összekötnöm vele a csuklóit.
Elnémul, csak a keserves nyöszörgését hallani, és a kezeit
próbálja kihúzni az övből, de az szorosan tartja. Lemászok
róla, sietősen magamra húzom az alsónadrágom, és a fürdőbe
sietek. Kapkodva nyitom ki és túrom fel a szekrényt, valami
segítség után kutatva. Vagy másfél órán át szexeltünk
összesen, és még mindig ennyi ereje van. Nem bírok vele.
Nem
találok semmi használhatót, ezért a lenti fürdőszobát is
átnézem, de abban a szekrényben se találok semmit. Utolsó
reményem a konyha, és az egyik szekrényben találok is egy dobozt,
ami tele van különféle gyógyszerekkel. Sietősen átnézem a
dobozokat, a kezeim is remegnek közben, aminek nem tudom az okát.
Fájdalomcsillapítón és görcsoldón kívül semmit nem találok.
Ezekkel kell kezdenem valamit; nyugtatóra vagy altatóra lenne
szükségem, de azokból nincs semmi.
Egyik
kezembe fogom a gyógyszereket, és kiveszek két sört is a hűtőből.
Kettesével veszem felfelé a lépcsőfokokat, és a szobámba lépve
megnyugszom, amikor látom, hogy Byul még mindig az ágyban van.
Halkan pityeregve fekszik, mellé lépek, és megfogom a karját, de
azonnal elhúzódik tőlem.
–
Nyugodj meg – próbálok kedvesen megszólalni.
–
Elmebeteg vagy – erőtlenül nyöszörög.
–
Shhh…
Óvatosan
felültetem, helyet foglalok mellette az ágyon, de nem veszem le se
az övet, se a pólót a szemeiről.
–
Hoztam valamit, hogy megnyugodj.
–
Nem akarok meg-
–
Tudom – szavába vágok. – Ezeket vedd be, és jobban leszel –
hazudom. – Biztos szomjas is vagy.
–
Engedj el – könyörög.
–
Szedd össze magad, és hazaviszlek, oké?
Nem viheted haza!
A
gyógyszereket a hátam mögé rejtem, majd leveszek Byulról
mindent, és sűrű pislogások után megtört tekintettel néz rám.
–
Komolyan elengedsz?
Egy
mosolygós bólintással válaszolok, és megkönnyebbülést látok
az arcán.
Ne legyél hülye!
–
Zuhanyozz le, és szólj, ha kész vagy.
Halkan
pityeregve megy be a fürdőbe, mozgásán látszik, hogy fájdalmai
vannak. Becsukja maga mögött az ajtót, felkapok egy sört, és
nagy kortyokat iszok belőle.
Nem viheted haza, te
gyökér! Akkor tényleg a börtönben fogsz megrohadni!
Az
ismeretlen érzés mostanra eltűnt, a helyét bűntudat,
tanácstalanság és kétségbeesettség vette át. Megerőszakoltam
Byult. Megtettem, ráadásul nem egyszer. Hogy voltam képes erre?!
Mi a franc ütött belém?! Hová tűnt a józan eszem?! Mintha
valaki a testembe költözött volna, és kényszerített rá, hogy
ezt tegyem.
Fejezd be a hisztit!
Egy
húzásra kiiszom a maradékot a sörösüvegből, mintha az bármit
segíthetne most. Ezt elbasztam, tényleg egy börtönben fogok
megrohadni.
Nem fogsz, csak
hallgass rám.
Nem!
Ezek nem is az én gondolataim! Valaki a fejembe költözött, és
felhasznál a beteges perverzióira.
Ne legyél nevetséges.
Nem
gondolok semmire, és akkor nem hallom. Nem figyelek rá, elengedem
Byult, és… vállalom a tettem következményét.
Valami
fojtogat, valami feszítő érzés van a torkomban, amitől nehezen
kapok levegőt. Mi történik velem?
Átöltözök,
amíg Byul befejezi a zuhanyzást. Elé lépek, egyik kezemben két
szem gyógyszert, a másikban sört nyújtok felé.
–
Tessék… ez majd segít megnyugodni.
Nem
mond semmit, de gondolkodás nélkül elveszi.
Beülünk
az autóba, és mostanra már felemésztett a bűntudat. Nem tudok
Byul szemébe nézni, és megértem, hogy ő is inkább kerüli a
látványomat. Undorodom magamtól, hogy képes voltam ilyen
szörnyűséget tenni. És a legborzasztóbb, hogy akkor még
élveztem is…
Öld meg, és nem lesz
vele több problémád.
A
fejemben ez az egy mondat visszhangzik az út alatt, és kezdek
beleőrülni, hogy a gondolataim megállás nélkül ezt kántálják.
Késő éjjel van, tökéletes alkalom, hogy… Nem! Nem fogom
megölni. Erre már tényleg nem vagyok képes, és nem is akarom
megtenni. De börtönbe se akarok kerülni.
Byul
felé pillantok, aki elaludt mellettem; a gyógyszer és az a kevés
alkohol megtette a hatását. A lábam magától mozdul, és a
gázpedálról átlép a fékre. Hosszasan bámulom Byul arcát a
félhomályban, miközben belül egy csatát vívtam saját magamban.
Végül döntésre jutottam.
–
Sajnálom… – elfojtott hangon suttogtam.
Megfordultam
a kocsival, és elindultam az ellenkező irányba, a semmi felé.
:) szegény byul... sajnálom de komolyan....3x is egymás után ....sehoon ez nagyon nem volt szép..... az a semmi remélem nem az lesz h kirakja az út szélén és ott hagya az éjszaka közepén mikor alszik .... inkább vigye vissza . tegye be az egyik üres szobába az ágyra hagy aludjon s pihenje ki magát. amit tett vele sehoon és reggel próbáljon mindent megmagyarázni.... van egy olyan érzésem h nem soká megtudja sehoon h miért is történik és csinálja ezt...(az apjárol megtud mindent) és byul is megfogja érteni....
VálaszTörlésMiutan elolvastam kb fel percen keresztul azt hajtogattam, hogy nemnemnemnemnemnemnemnem, mert en ebbol mar semmit nem ertek es nem ertem Sehoont sem, hogy most megis mit gondolt hova megy a csajjal akit alig ismert es a beteg kis belso hangok miatt megeroszakolt. Hogy is hivjak ezt? Szemelyisegzavar talan? Nemtudom, de olvastam mar olyan temaju fictiont es valami hasonlo, csak ott a masik fel nem tudott uralkodni az egyiken es nem is emlekezett a tetteire mindegy. De imadtam, hogy ilyen jol leirtal mindent, es oszinten amikor megdugta akkor gyomor gorcssel olvastam vegig azt a reszt, hogy mikor lesz vege es, hogy mi lesz a vege. De nem csalodtam benned Dorina. Koszonom es nagyon varom a kovetkezo reszt. <3
VálaszTörlésUramisteeeen >< mit tesz byullal :O nagyon izgulok már és féltem a lányt meg sehoont is :/ bevallom egy kicsit félek is hogy mi lesz a következmény bár sejtem :D
VálaszTörlésRemélem mihamarabb folytatod ❤
Hát ez... egyszerűen elképesztően írsz! Tegnap egy fél napomba se telt, hogy elolvassam az első évadot, és ma pedig egy órámba se, hogy ezt a tíz fejezetet befejezzem. Olyan érzéseket tudtál kiváltani belőlem, hogy az hihetetlen. Remélem lesz még folytatása a blogodnak, és nem hagyod annyiba az írását!♥ Szépen levezetted az eddigi történeteket, hihetően, teljesen valósághűen adtad át a történéseket! Sok ficit olvastam már, és bátran kijelenthetem, hogy eddig ez a legeslegjobb!☺
VálaszTörlésÚristeeeen!<---(Ez egy apró figyelem felkeltés) Szóval, imádom a blogjaidat és most látom, hogy mindegyiknek rohadt régen volt folytatása😱 A TOP3 blogomba az első a Sex Slave (1,2), a másik pedig a Beautiful Beast (1,2), harmadik helyen meg a White Raven áll. Mindegyiknek az első évadját legalább kétszer olvastam (kivéve a W.R-t, mert azt csak addig kétszer(vagy háromszor)ameddig megirtad. Nemrég elolvastam a legutolsó Infobox-os bejegyzésedet, ami majdnem 1 éve lett frissítve. Utána jártam a blogírásod megszakadásának időpontja után is, ami szintén 2015-ben fagyott meg. Olvastam, hogy azért nem tudsz írni, mert nincs ami/aki motiválna. Nem tudom, hogy azóta változott-e az indok, de mindenestre megpróbálkozom a bíztatókomment írással. Lehet nem fogod végigolvasni, mert hosszú, de tudd: A te hatásodra kezdtem bele én is a blogolásba😊 Rettenetes lenne, ha az íróipéldaképem feladná és az eddig elérteket/elkezdetteket csak úgy elhajítaná. Nem tudom, hogy ezzel mennyi motivációt tudtam nyújtani, de remélem elegendőt ahhoz, hogy ismét aktív író legyél. ÉS HA KELL MINDENNAP ÍROK KOMMENTET, CSAK AZÉRT HOGY BUZDÍTSALAK!!!❤
VálaszTörlésMuszáj folytatnod ezt a történetet, borzasztóan jó és, borzasztóan jól írsz. Kétség nincsen, nekem ez a kedevnec fctionöm és nagyon jó volna tovább olvasni. Bármi is az oka, hogy szünetelsz, én akkor is támogatlak és remélem, hogy hamar jön valami ihlet, mert neked ez az írás dolog nagyon bevált. Drukkolok, hogy legyen új rész, mert nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!
VálaszTörlésFighting!! *---* <3