– Ragaszkodom hozzá – erősködök, miközben lefékezek a piros
lámpánál. – Csak mondd, hogy merre menjek.
Tekintetemet Byul felé irányítom, aki a fejét fogva könyököl
az ablakban, de nem néz rám. Ekkor tűnik csak fel, hogy a válláig
érő tincseinek vörösesbarna színük van. Eddig valahogy
elkerülte a figyelmem, és bámulom, amíg ő felém nem fordul.
Nagy, fekete szemeit rám emeli, majd kissé megrázza a fejét.
– Kedves tőled Sehoon, de már tényleg haza kell mennem –
ezúttal is finoman utasítja vissza az ajánlatom.
– Hát jó… – a lámpára pillantok, ami épp akkor vált
zöldre, és a gázra lépek. – A lakótársad már biztosan
aggódik – halkan teszem hozzá.
– A lakótársam? Ja… igen, a lakótársam.
Furcsállva pillantok rá, és zavartan veszi le rólam a tekintetét.
Gangnam egyik utcájában leparkolok, de a motort nem állítom le.
Byul úgy tűnik, hogy nem az a búcsúzkodós fajta, szinte azonnal
kiszáll, és egy pillanatig azt hiszem, hogy szó nélkül
elviharzik.
– Köszönök mindent – mosolyogva néz rám.
– Részemről a szerencse – veszek egy nagy levegőt. –
Legalább a számodat megadhatnád… vagy valami… – alig
hallható a hangom.
– Arra semmi szükség. Úgyis találkozunk még, ha a sors úgy
akarja.
Egy kacsintás kíséretében megfordul, és elindul a lépcsőház
felé. A kormányra támaszkodva figyelem ahogy elsétál, miközben
próbálom elhitetni magammal, hogy tényleg azt mondta, amit
hallottam. Elég gyorsan és ügyesen lekoptatott, azt hittem, ennél
jobban szimpatizálunk egymással. Nem hiszek a sorsban, úgyhogy
majd én teszek róla, hogy találkozzunk.
Becsukja maga mögött a lépcsőház ajtaját, az üvegajtón látom,
hogy integet, és egy széles mosollyal intek vissza. Elfordítom a
kulcsot, elindítanám a motort, de a telefonom csörgése hallatán
érte nyúlok, hogy felvegyem.
– Hol a francba' vagy?! – nagyapa hangja robban a dobhártyámba.
– Gangnamban-
– Mondtam, hogy reggel átjövök, tíz perce itt ácsorgok a ház
előtt, és rád várok!
– Jézusom, neked meg mi a bajod…?
– Gyere az Alverbe, ott találkozunk.
Meg se várja a válaszom, kinyomja a telefont. Nagyapa sose kiabált
velem, egészen a tegnapi napig.
Tudom, hogy az Alver az egyik kávézó, aminek ő a tulajdonosa, de
arról gőzöm sincs, hogy hol lehet. Szerencsére ilyenkor nagy
hasznát veszem az okostelefonnak, ami szerint egy saroknyira van
csak a kávézó. Az autót a parkolóban hagyom, és sétálva
teszem meg azt a pár métert a kávézóig.
A tábla szerint jó helyen járok, de az ajtón az áll, hogy
tizenegykor nyitnak, most pedig alig múlott pár perccel nyolc óra.
Nincs sok választásom, várok. Abban a pillanatban, amikor ezt
eldöntöm magamban, hallom a zár kattanását, és egy fiatal lány
kedves mosollyal nyitja ki az ajtót.
Szöulban mindenhol csak csinos lányok vannak?
– Oh Sehoon? – a nevem hallatán bólintok, mire meghajol. – Jó
reggelt, jöjjön be, Mr. Park hamarosan itt lesz.
Nem tudom, hogy hány kávét ihatott meg eddig, az is lehet, hogy
alapból ilyen a természete, de meglepően energikus.
– Hozhatok egy kávét, amíg várakozik?
– Köszönöm, de nem kávézom.
– Teát-
– Igen, az jó lesz – egy mosollyal válaszolok, mielőtt
feltenné a kérdést.
Az arca halvány rózsaszínné színeződik, és zavartan tűr egy
fekete tincset a füle mögé. Nem tudom, hogy mivel sikerült ezt
kiváltanom belőle, de kifejezetten tetszik a helyzet. Képzeletben
egy kisördög ül a vállamra, aki halkan unszol, hogy szórakozzak
kicsit a zavarba jött lánnyal.
– Van epres, erdei gyümölcsös…
A lány szava elakad, és nagy szemekkel néz fel rám, amikor
kinyújtom felé a kezem, és az előbb eltűrt tincset kiszabadítom
a füle mögül, majd visszatűröm.
– Az epres jó lesz – közlöm, majd megfordulok, és leülök az
egyik asztalhoz.
Eddig nem voltam az a flörtölős típus, ezért most dagad a fejem
a büszkeségtől, hogy ilyen könnyen sikerült zavarba hoznom
valakit. Bárcsak Byullal is ilyen könnyen menne a dolog.
A lány meglepően hamar elkészül a teámmal, feltűnően kerüli a
tekintetem, miközben leteszi elém az asztalra. Egy apró meghajlás
után el is indul, és már nyitnám a számat, hogy utána szóljak,
de ekkor belép nagyapa az ajtón, és nagyon nem tűnik boldognak.
Leül velem szemben, de arra se méltat, hogy rám nézzen. A
flörtölős hangulatom elpárolog, és a vállamon ülő kisördög
is menekülőre fogja.
– Sehoon – halkan szólít meg nagyapa, de a fenyegető
hanglejtéstől a vér is kihűl bennem. – Azt hiszem, komolyan el
kellene beszélgetnünk.
– Miről?
– Édesanyád szörnyen aggódik miattad, és én se tudtam
nyugodtan aludni az éjjel…
– Tudok vigyázni magamra.
– Itt most nem erről van szó.
– Akkor miről? Talán elfelejtetted, de neked köszönhető, hogy
itt vagyok.
– Tudom, de nem gondoltam volna, hogy ennyire makacs és önfejű
leszel.
– Mire akarsz kilyukadni? – kezdem elveszíteni a türelmem.
Többször is szólásra nyitja a száját, de végül mindig
elhallgat, mintha próbálná megválogatni a szavait, ami nem
jellemző rá.
– Mondd már – higgadtan sürgetem. – Miért volt a ház meg a
kocsi, ha nem is akartad, hogy Szöulba jöjjek?
– Megbeszéltem édesanyáddal, és nagy nehezen sikerült
meggyőznöm, hogy jó helyen vagy itt.
Nem értem ezt a hirtelen témaváltást. Az előbb még fejmosást
akart tartani, most meg hirtelen átpártol az én oldalamra? Kezdem
elveszíteni a fonalat.
– Ha nem sikerült volna meggyőznöd, akkor se mentem volna haza –
halkan jegyzem meg.
– De ne hidd azt, hogy majd én mindenben kisegítelek – szigorú
tekintetével elhiteti velem, hogy komolyan gondolja, amit mond. –
Szerezz munkát, és ne csinálj hülyeséget.
– Mit értesz „hülyeség” alatt?
– Nagykorú vagy, tehát büntethető is. Bármilyen törvényt
megszegsz, mész a börtönbe, és pénzbírságot kapsz.
– Jézusom, nagyapa… Miért mondod ezeket?
– Csak figyelmeztetlek, hogy Szöul nem az a hely, ahol minden
határtalan szórakozás.
– Oké, felfogtam.
A komorságával rendesen rám ijesztett, mintha valaki kicserélte
volna nagyapát egy zsémbes öregemberre. Magától nem viselkedne
így velem, biztos anya vette rá, hogy ijesszen rám, hátha
hazamegyek, de ez nem fog megtörténni. Nem tűnt fel, hogy ő
aggódna értem, hiszen egyszer se hívott fel, hogy egyáltalán
élek-e még.
Ezek a gondolatok futnak végig az agyamon, amíg visszasétálok az
autómhoz. Mintha megéreztem volna, a telefonom ismét megcsörren a
zsebemben, de nem anya neve áll a kijelzőn, hanem egy olyan
személyé, akire egyáltalán nem vagyok kíváncsi. A kisördög
egy halk pukkanással, és némi füst kíséretében visszatér a
vállamra, és suttogva kántálja a fülembe, hogy válaszoljak a
hívásra.
– Igen? – unottan veszem fel.
– Komolyan, Sehoon?! – alig ismerem meg Jihyun sírós hangját.
– Ennyi volt?
– Te meg miről beszélsz? – vállamhoz szorítom a telefont,
hogy ne essen le, amíg beülök a Mercedesbe, és elindítom a
motort.
– Ki az a lány? Honnan ismered?
– Hé, hé, hé! Fogd vissza magad, már semmi közünk egymáshoz,
amióta beleültél Baekhyun farkába – lekezelő a hangom, mintha
teljesen hidegen hagyna a tény.
– Megbántam, szörnyen megbántam, de már megtörtént, nem tudok
ez ellen tenni semmit – hadarja.
– Legalább ezt belátod…
– Beszéljük meg, kérlek. Találkozzunk, és személyesen
tisztázzuk a dolgot, oké?
– Ha akarnék, akkor se tudnék találkozni veled, úgyhogy szia.
Nem várom meg, hogy mondjon bármit is, talán vette az üzenetet.
– Ribanc – motyogom magamban.
Az egész napom pakolással telt, berendezkedtem a házba, és máris
otthon éreztem magam. Közben végig kattogott az agyam, próbáltam
átgondolni a munkalehetőségeket, de a gondolataim mindig
elterelődtek Byul felé, végül Jihyun szidásánál kötöttem ki.
Kimondhatatlanul haragszom rá, és fáj bevallanom magamnak, de
csalódott is vagyok, hiszen nem egy-két hónapig nevezhettem őt a
barátnőmnek. Nem szokásom túlgondolni a dolgokat, de ezen nem
tudok olyan könnyen túllépni, bármennyire is próbálkozom vele.
Egy törölközővel a kezemben elindulok a lépcső alatti kis
fürdőszobába, és ez az utolsó dolog, hogy kész legyek a
berendezkedéssel. A puha törölközőt felakasztom a csap mellé,
és elégedetten lépek ki a folyosóra, a tekintetem pedig azonnal
rátapad a mellettem lévő, zárt ajtóra.
Ez az egyetlen pontja a háznak, ami számomra még mindig rejtély.
Nagyon jó lett. Folytasd mihamarabb. az egyik kedvenc ficim még mindig.. tetszik ahogy írod a történetet.. és igen kell néha ilyen rövid rész is... ez is izgalmas volt... sehoon te kis.... még most szakítottál és byulba már is szerelmes vagy erre a nagyapád alkalmazottyátt is szédíteni akarod... elyte küzdjél byul ért...:)
VálaszTörlésKöszönöm :)
TörlésEz csak egy kis "bemelegítés", mondhatni szándékosan unalmas átvezető, de azért jelentősége is van. Sehoonnak lesznek ennél csúnyább dolgai is :3